Bevezető gondolatok /előszó/

Ötven éve avattuk azt az iskolaépületet, mely a Bárdos Lajos Általános Iskolának ad otthon. Az épületen több változás, javítás történt, de még nagyobb változáson, átalakuláson ment át a benne lévő intézmény, mely két iskolából alakult, így története 136 évvel ezelőtt kezdődött. Miután a két jogelőd iskola történetét már megírtam és a Városszépítő Egyesület kiadásában megjelent Tapolcai füzetek két számában, így most csak vázlatosan ismertetem történetüket és szerepüket. Biztosan tudjuk, hogy már a középkorban is volt Tapolcán, a római katolikus plébánia mellett alapfokú ismereteket nyújtó iskola, melyben néhány fiút tanítottak, hogy majd írástudó papok, udvari írnokok legyenek. Miután a törökök a környékünket is pusztították, ez megszűnt, de az 1700-as évek első felében újra indult a római katolikus iskola, a ma is meglévő épületben, mely többszöri bővítéssel 1813-ban nyerte el mai alakját. Ebben van most az iskolamúzeum. A magyar oktatásügyben döntő változást hozott az 1868-ban kiadott XXXVIII. számú népiskolai törvény, mely bevezette a kötelező hat osztályos elemi népiskolát, és több más mellett elrendelték, hogy a fiúkat és a leányokat lehetőleg külön osztályokban tanítsák. Abban az időben 229 fiú és 221 leány iskolaköteles tanuló volt, de gyakorlatilag ennél jóval kevesebben jártak a három tantermes iskolába, hiszen, főleg a leányok maradoztak ki. Ennek ellenére a tantermek zsúfoltak voltak. Mindenképpen bővíteni kellett az iskolaépületet, ezért, a lányok külön tanítására vonatkozó rendeletet úgy gondolták megoldani, hogy egy külön leányiskolát építenek. Kértek erre támogatást a Minisztériumtól, de eredménytelenül. Ekkor az akkori plébános, Konkolyi Ambrus közvetítésével Ranolder János püspökhöz fordultak, akiről tudták, hogy igen pártolja a nőnevelést. A püspök, a kérést elfogadta, és miután a leányok nevelését az Irgalmas nővérekre kívánta bízni, a templom mellett 1872-ben felépítette a zárdát, benne négy tanteremmel, melyből három a leány elemié, míg egy óvodásoké volt. Ahogy beindult az iskola és a szülők tapasztalták a leányok jó nevelését, a rendszeres iskolába járók száma emelkedett, újabb tantermekre volt szükség. Javult a helyzet, amikor az 1884-ben épült, négy tantermes fiú elemi iskolának északi végén 1895-ben óvodát építettek, majd 1914-től, amikor a fiúiskolára emeletet húztak, s a földszinten tantermet kaptak a leányok, s végül, amikor 1937-ben az óvoda új épületbe költözött, majd az óvodai részre is építettek a fiúknak emeletet, így a földszintjén négy teremben a leányok tanultak. . Ez volt a helyzet, amikor 1945-ben az elemi iskolákat általános iskolává szervezték át. A törvény eléggé előkészületlen volt, mert a két osztállyal bővülő iskoláknak sem anyagi- technikai, sem személyi feltételei nem voltak meg. Kevés volt a tanterem, a szakképzett nevelő. Az állami Tanterv 1946-ban, a katolikus iskoláké 1947-ben jelent meg, a tankönyvek még később. A katolikus általános leányiskolában gyakorlatilag az elemi iskolai tanterv szerint, a régi könyvekből tanultak. A korábbi időben is a negyedik elemi után sok leányt már nem járattak iskolába. Például 1910-ben, az első négy osztály mindegyikében 50 körüli leány tanult, addig az összevont V.- VI. osztályokban csak 22 , tehát csak negyede. Még az államosítás előtt is az 1947-48-as tanévben, az alsós osztályokban 50-60 leány, az V.- ben 38, a VI.- ban 34, míg a VII.- ben csak 20. Igaz, hogy több leány átment a IV.- osztály után az állami általános leányiskolába, mert tévesen azt hitték, hogy az polgári iskola. A római katolikus általános leányiskola, mint önálló intézmény, az 1948. évi államosításkor 76 évi működés után megszűnt, beolvasztották a leánypolgáriból alakult Állami Általános Leányiskolába. A polgáriból alakult általános iskolában a volt tanárok tanítottak, de miután ott sem volt új általános iskolai tankönyv, a polgári iskolai anyagot tanították, és a még meglévő polgári iskolai könyvekből tanultak a leányok, ami katolikus iskolából átkerült tanulóknak ez elég sok gondot okozott. Bárdos Általános Iskolának a másik jogelőd iskolája az Állami Polgári Leányiskola. A tapolcai polgárság, miután már volt polgári fiúiskola, már a XX. század elejétől szorgalmazták a leánypolgári létesítését, amely végre 1910-ben magán polgáriként be is indult. Ideiglenesen két épületben is volt, és csak 1917-ben költöztek be a vásártéri volt Vincellériskolába, mely akkorra már megszűnt. Többször tervezték egy új épület megépítését, de elmaradt. A második világháború végén a régi épület meg is sérült, és a földszint mennyezete annyira tönkrement, hogy alá kellet dúcolni, és benne így tanítani, tanulni. Sok gondot okozott az is, hogy az iskolának négy tanterme távolabb, a templomdombi fiú általános iskola földszintjén volt. Az életveszélyessé vált iskola állapotával eredményesen tudott az iskola vezetése és a nagyközség a Művelődési Minisztériumhoz fordulni, egy új iskola építésére. 1953-ban elkezdődött egy 8 tantermes iskola felépítése, mely különböző okok miatt csak 1957. szeptember elejére olyan állapotban volt, hogy elkezdődhetett benne a tanítás. A nyolc osztályra való bútorzat már korábban megérkezett és a Kossuth Lajos utcai általános iskola tornatermébe volt beraktározva. Az új iskola (sokáig így is hívták) jelentős előrelépés volt, de a nyolc osztályra és 320 tanulóra tervezett iskolába több mint kétszer annyi osztály és tanuló került, tehát gyakorlatilag korszerűtlenné vált, hiszen nem felelt meg a miniszteri rendeletben előírt normáknak, mint például a szükséges tanterem, WC, zsibongó, udvar stb. Ennek következtében kisebb szobákban, melyek más célra- úttörő szoba, könyvtár- alsós osztályok tanultak, de még így is az alsós osztályok sokáig felváltva délután jártak. Nagyjából ebben az időben kezdődött meg az iskola feletti területen a magánházak építése, majd a 60-as évektől, az Ady Endre utcában és a Sümegi és Keszthelyi utak környékén az emeletes tömbházak. Ebben az időben kezdtek a "Ratkó korszak" gyerekei iskolába kerülni, így a városba beköltöző családok gyermekeivel állandóan nőtt az iskolakötelesek száma. Két új iskola is épült, de még így is állandó gondot okozott a nagy gyereklétszám, de ez nem volt baj. Most, az egyre kevesebb gyerek okoz gondot, de már bajt, sőt tragédiát is. Iskolánk dacára az ismertetett problémáknak igen jó nevelőmunkát végzett, mely köszönhető a megfelelően szakképzett és kitűnő munkát végző nevelőknek, melyet elismertek az itt látogató szakfelügyelők, és bizonyítanak a helyi, megyei és országos versenyeken elért eredmények. Erről a következőkben meg is győződhetünk. 

Tóth József
1954-től tanár, és 1962-1978 között igazgató

Megosztás

Link: